A Hagyományok Háza, a Népművészeti Egyesület Szövetsége és a Nemzeti Erőforrás Minisztériuma az idén XV. Alkalommal rendezte meg a népi iparművészek, népművészek alkotásaiból rendezett országos kiállítást és a legjobbak díjazását. A pályázók között 49 arany, 48 ezüst, 49 bronzoklevelet osztottak ki, a legjobbakat pedig Gránátalma-díjjal jutalmazták. Ezen apropóból kerestük meg Kerti Esztert, akit bronzoklevéllel ismert el a neves szakmai zsűri.

Kerti Eszter ékszerkészítő, népi iparművész, a Népművészet Ifjú Mestere cím birtokosa, és palotási lakos. Talán kevesen ismerik őt, kicsit visszavonultan él családjával Szőlő úti házukban.
Kedves Eszter, hogyan érzed magad Palotáson?
Köszönöm jól vagyok, jól érzem itt magam. Szeretem a nyugalmat, a csendet, azt, hogy itt elvonulhatok, ez a munkámhoz is szükséges. A házunkban van a műhelyem, így otthon dolgozom.
Mesélj egy kicsit a családodról!
Gödöllőről költöztünk ide a férjemmel és a kisfiam, Attila, már ekkor született. Van egy nagylányom is, Emese, aki már 18 éves. Ő többnyire Gödöllőn él a nagymamájánál, a tanulmányai oda kötik. A férjem az építőiparban dolgozik.
Ékszerkészítő népi iparművész vagy, amely egy nagyon szép és érdekes hivatás. Hogyan indultál el ezen a pályán?
Arra emlékszem, hogy mikor a Szent Koronát Magyarországra hozták, édesanyámmal elmentünk megnézni, és engem nagyon megfogtak a korona zománcképei. Talán ez lehetett a kiindulópont. Ötvös szerettem volna lenni, ezért érettségi után ötvös tanulónak jelentkeztem a szakmunkásképzőbe, de sajnos elutasítottak. Ez azonban nem tántorított el a szándékomtól, nem adtam fel. /A kitartásomat valószínűleg sportolói múltamnak is köszönhetem. Hosszú távú gyalogló voltam, Kirhoffer József volt az edzőm, akitől megtanultam, hogy soha nem szabad feladni. Így kerülhettem be a magyar válogatott keretbe is./ Egy kicsit más irányba indultam el, de ekkor is a fő célomat tartottam szem előtt. Jelentkeztem a gödöllői Művelődési Házban Kecskés Józsefnél, az akkori igazgatónál, aki felvett portásnak, és ösztönzött, támogatott a kezdeteknél, ezzel segítette szakmai fejlődésemet. Az első önálló kiállításom megrendezését is neki köszönhetem. A Művelődési Házban a rekeszzománccal kezdtem el foglalkozni. Egy zománctábor keretében sajátítottam el a technikát, majd 1990-től számos tárlaton vettem részt munkáimmal ott, a Művelődési Házban. Ezután kerültem az Óra-Ékszerhez, mint betanuló aranyműves, ahol a fűrészelés és a forrasztás technikáját sajátítottam el. Tanulási és szakmai szempontból is nagyon nagy előrelépést
jelentett számomra. Ezen kívül viszont nagyon érdekelt a rézdomborítás is.
Ezt a technikát hol, kitől sajátítottad el?
Ennek nagyon érdekes története van, ugyanis egy hátizsákkal, autóstoppal vágtam neki Erdélynek, hogy a rézdomborítás avatott mesterétől, a segesvári Nagy Vilmos bácsitól tanuljam meg a rézdomborítás technikáját. A honfoglalás kori tarsolylemezek készítésének technikáját ő mutatta meg nekem, három nap alatt.
Milyen típusú ékszereket, kiegészítőket készítesz?
Készítettem már nyakékeket, karkötőket, gyűrűket, függőket, fülbevalókat, viseleti kiegészítőket, például: fátyoltűket, csatokat, öveket, gombokat és rózsafüzért is. Mostanában kardhüvelydíszítést is készítek, megrendelésre.
Honnan merítesz ihletet az ékszerek, kiegészítők készítéséhez?
Mindig csodáltam a középkori mesterek munkáit, igyekszem ezek hangulatát megidézni. Könyvekből is tájékozódom, de mivel így csak síkban látszanak a tárgyak, ez nem az igazi. Múzeumokba szeretek járni, itt térben láthatóak a korabeli tárgyak, ékszerek, ezek igazán inspirálnak.
Az, ahogyan az anyagot megmunkálod, s mire megszületik az eredmény, nagyon kemény munka. Nem túl nehéz ez a női kezeknek?
Bizony tényleg megerőltető és hosszú folyamat, mire elkészül egy ékszer, vagy kiegészítő. Kalapálás, illesztés, szárítás, zománcfeltöltés, égetés, csiszolás hosszú órákig tart, de én ezt szeretem, ezt akartam csinálni.
Sokszor jársz hagyományőrző vagy középkori vásárokra. Mesélnél ezekről?
A vásározást az Őskultúra Alapítvánnyal kezdtem, akikkel együtt jártuk az országot, középkori jellegű rendezvényeken vettünk részt. Jurtafalut építettünk, korabeli jelmezt viseltünk, korabeli eszközökkel, korabeli körülmények között mutattuk be a honfoglaló magyarok életét, szokásait, művészetét. Nagyon emlékezetes volt részt venni a lengyelországi „vikingtalálkozón”, ahol szintén honfoglaló magyarokként jelentünk meg. Többször jártam Olaszország-ban, 2002-ben részt vettem a Rómában rendezett magyar héten. Rendszeresen járok felvidéki rendezvényekre, vásárokra, a Gömöri Kézművesekkel.
Most egy szép elismerés kapcsán kerestünk meg téged, amelyhez szeretettel gratulálok. Megosztanád az olvasókkal, hogy milyen egyéb szakmai elismeréseket kaptál még?
Az „Élő Népművészet” pályázaton régóta részt veszek. 1993-ban ezüstplakettet, 1995-ben és 2005-ben aranyplakettet kaptam, 2000-ben pedig a Gránátalma-díjjal tüntettek ki. 1997-ben megkaptam a Népművészet Ifjú Mestere, valamint a Népi iparművész címeket. Ugyanebben az évben első díjat nyertem a Pro Renovanda Kultúra Hungárie meghívásos pályázaton, és megrendezhettem első önálló kiállításomat. 2004-ben szerepeltem a budafoki tűzzománc biennálén, 2008-ban első díjat nyertem az országos népi ékszer pályázaton, valamint Nívódíjat nyertem a budai várban rendezett reneszánsz kiállításon. A kézzel fogható díjak mellett viszont nagyon emlékezetes eredmény volt számomra az, mikor a fóti gyermekvárosban vezettem szakköröket, és egyébként kezelhetetlennek mondott gyerekek kedvüket lelték a fémmegmunkálás rejtelmeinek elsajátításában. Az egyik diákom alkotásai egy galéria kiállítására is bekerültek.

Kedves Eszter, gratulálok az elismerésekhez, az eredményekhez. Kívánok neked és családodnak jó egészséget, a munkádban pedig további kitartást és sikereket!

A riportot készítette: Polonkai Katalin

Az elkészített ékszerei közül bemutatunk néhányat: