Juhász Sándor

Önéletrajz

Palotáson születtem 1938. február 26-án, de Budapesten élek 1962 óta. Alapképzettségem gépésztechnikus.Gyermekkoromban kezdtem foglalkozni versírással. Rendszeresen 1995 óta írok.Verseim és novelláim megjelentek több irodalmi és egyéb országos lapokban.Összesen 43 antológiában szerepelnek műveim.
1999 októberében a Petőfi Rádió éjszakai adásában szavaltam el verseimet. A Petőfi Irodalmi Múzeum 2000-ben megrendezett kiállítása anyagában bemutatták egyik versemet. 2002.augusztusában az ATV „Csak természetesen” című műsora Lírikusok perceiben méltatták munkásságomat.

                     

Önálló köteteim:
Derengő fény (Versek, 1997)
Álomfény (Versek, 1998)
Fájdalom és humor (Novellák, 1999)
Naphomály (Versek, 2000)
Őszi hajnal (Versek, 2001)
Hívogató végtelen (Versek, 2002)
Törékeny percek (Versek, 2005)
A mélység ajtaja (Versek, 2007)
A küzdelem ára (Novellák, esszék, prózaversek, 2007)

Tatabányán, az évente megrendezett nyugdíjas vers- és prózaíró pályázaton egy versem és egy novellám díjazott volt 2000-ben és 2001-ben. Az Alkotó Képzőművészek és Írók Országos Szövetségének Ezüst Nívódíjasa (2000), valamint a Kláris irodalmi-kulturális folyóirat Kláris Nívódíjasa (2004) vagyok. Több más pályázaton is díjat nyertem (2004 TAMA:Balassi Bálint pályázat, 2005 HAT: verspályázat. Tagja vagyok a Rákosmenti Irodalmi Műhelynek.

Baranyi Ferenc költő, a Hívogató végtelen című kötetemről és munkásságomról az alábbiakat írta könyvem előszavában 2002-ben:

„Általában „puszta kézzel” szoktam író-olvasó találkozókra menni,felolvasásra szánt verseimet a kabátzsebembe gyűröm. Szeretek „fegyvertelenül”közlekedni,szabadságérzetemet fokozza, ha szabadon lengethetem a kezeimet, ha egyiket sem köti le valamiféle cipelnivaló.
Aztán a találkozókról rendszerint felmálházva térek haza, mert a közönség soraiban mindig akad két-három „kolléga”,aki saját verseskötetével tisztel meg.
Nemrég Budapest peremkerületeinek egyikéből tértem meg, öt verseskötettel súlyosbítva. Négyet külön tettem. Ám egyet közülük a könyvespolcra helyeztem a „rendes” verseskötetek közé.
Juhász Sándor kis könyve volt.Bűvkörébe vont a könyv, mert a tehetség jelenlétét érzékelhettem az oldalakon.Megragadott az érzések őszintesége, az indulatok jogossága és az a költői látásmód, amely azoknak a szemszögéből vizsgálja a világ dolgait, akik a „lábonjáró vérző becsület” megtestesítői.
Juhász Sándor vitathatatlanul költő. Mesterségbeli tudását gyarapítva még inkább érvényes lesz az, amit egy szép versében ír:

„Velem az alkotó pillanat
és a hívogató végtelen.”
Kívánom, hogy a végtelen hívását mindig hallja meg. És tétovázás nélkül mozduljon arra, amerre a végtelen csalogatja őt.”