„Apáink, anyáink, és a nagymamák, nagypapák.Ők is voltak fiatalok, szépek és vidámak. Ők is jártak táncolni, a kisivóba,citera és harmonika zenére, és abban a tükörben fésülködtek, melyik most a padláson van. Jártak aratni, és abból a cserépkorsóból itták a vizet, vagy a bort, azt az újságot olvasták, azt a rádiót hallgatták, örültek a képeslapnak,vagy a szépen vasalt ruhának, vagy a hajsütővel bodorított hajnak. Ha kinyitoda szemed, megszűnik a látomás. A tárgyak szépen, csendben, viseltesen porosan,némán várják a sorsukat. Hideg van, közeleg a tél, a karácsony. Ünnepre készül mindenki, a szeretet ünnepére. Legyen időnk nagymamával, nagypapával leülni egy kicsit beszélgetni, amíg lehet.”

Urbán Antal sorai ezek, mert most mi őt választottuk riportalanyunknak,most mi ülünk le vele egy jót beszélgetni a régmúltról, a régi tárgyakról, az ő különös, megbecsülendő hobbijáról, aminek már vagy 25 éve hódol. Az újsághasábjain keresztül ebben a lapszámban írunk a Salgótarjánban nemrég lezajlott ünnepségről, melynek a „Községi Kincsek” címet adták a szervezők. Igen, valóban vannak a községeknek kincsei, szép példa rá Palotás kulturális bemutatkozása is, ahol generációk mutatták meg, mit is érnek valójában. Anti is ezt a„kincset” próbálja megőrizni, tovább örökíteni a régi tárgyai által, amelyekmég ma is szívmelengetően szépek, még porosan, elhanyagoltan is. Átadják a jelenneka régi idők szellemiségét formájukkal, esztétikus kivitelükkel, aminek sajnosmár nem sokáig lehetünk tanúi.  Anti mamár nyugdíjas, de korántsem unatkozik. Fiával, aki Gyöngyöspatán, lányával pedig, aki Béren él, tartják a kapcsolatot, napjait pedig Erikával,élettársával tölti, akivel immár több éve él együtt békességben, nyugalomban.Tavasztól őszig Mátraderecskén, a nyaralójukban töltik az időt, haza csak havonta egyszer-kétszer látogatnak. A strandolás, pihenés mellett mindig valamin töri a fejét, ő ugyanis egy örökmozgó, mindig ténykedő ember, aki sohasem ül tétlenül. A régi idők kincseit nemcsak nézegeti, hanem tevőlegesenis hozzájárul a múlt értékeinek megőrzéséhez. Javítja, restaurálja őket szakkönyvek, katalógusok, művészettörténeti kiadványok által, felkutatja a zalkatrészek, eszközök lelőhelyeit (ami pedig ma már nagyon nagy munka),csereberéli a tárgyakat, minden múlttal kapcsolatos tárgy, emlék és esemény élénken foglalkoztatja. A nála fellelhető órák, vasalók, cserépedények, írógépek,magnók, lemezjátszók, rádiók, könyvek, üvegek, lámpák, fa­litükrök, gyertyatartók,komatálak, az ásványgyűjteménye, melyet a recski meddőhányó te­rületén gyűjtöttössze, és még so­rolhatnám, mind-mind a rég­múltat idézik. Eze­ket a tárgya­katsze­retni kell, ezek­nek múltjuk, „lelkük” van, nem lehet csak úgy eladogatni.A szeretet, ahogy ezekről a tárgyakról mesél, ahogy nézegeti őket persze rávall felfogására, célja a múlt emlékeinek megőrzése, áthagyományozása az utókorra.A tárgyak őrzése, tárolása is igen felelősségteljes feladat, hiszen megfelelő hőmérsékletet, tisztaságot, pormentességet igényelnek, ami nem kis költséget jelent a tulajdonosnak.  Az a baj, hogy nem sokan szeretik a régmúlt használati tárgyait, pedig a fiatalságot meg kell ismertetni velük, hiszen aki nem becsüli a múltját, az a jövőt sem fogja értékelni. A kisgyermekeket meg kell tanítani a „széppel” ját­szani,törekedni kell az esztétikus, agressziómentes, hosszú időn túl megmaradó, nem műjátékok, tárgyak szeretetére, megismerésére. A körforgás persze örök, makidobjuk, hol­nap valaki kigube­rálja, megjavítja, a gyűjtő megcsináltatja,megbecsüli, és lesz valaki, aki újra gyönyörködik benne – ez így természetes. Anti szívesen hagyományozná a községre, az iskolára ezeket a „kincseket”, ha helyet, elegendő teret biztosítanának számukra. 2001-ben a Művelődési Házban megrendezett kiállításának nagyon pozitív visszhangja volt, a kiállított régi használati tárgyak, ásványok megfogták a látogatókat, s Antit megerősítették abban, hogy tovább kell mennie azon az úton, amit hagyományápolásnak, hagyományőrzésnek neveznek.

A régmúlt eszközei mellett a mai modern kor vívmányait is megbecsüli, hiszen Mészáros Józseffel, barátjával működtetik a szép sikereket elérő - a legutóbbi versenyen 36 országgal kapcsolatot létesítő- Palotási Rádióamatőr Klubot, mely több nemzetközi versenyen vett részt,  öregbítve Palotás község hírnevét - a HG6P hívószámmal - szerte a nagyvilágban. Így fér meg egymás mellett múlt, jelen és jövő, mely Anti hitvallása is.
Kívánunk Neki céljai eléréséhez kitartást, jó egészséget, és hosszú életet!

Palotási Antikvitas Club 98”

Székhelye: Palotás, Kossuth út 38.

Telefon: 32/480-020

Alapítás ideje: 1998. december 1.

Célja, tevékenysége:

- Népi hagyományok őrzése, mentése, ápolása.

- Tudományos ismeretterjesztés.

- Népi kultúra ápolása.

- Régi hagyományok felelevenítése.

- Régiségek gyűjtése.

- Közösségi programok szervezése.

Képviselő neve, címe: Urbán Antal

Palotás, Kossuth út 38.